Búcsú

Valahol azt olvastam, hogy az egyik terápián úgy dolgozzák fel a korai vetélést (?), hogy levelet írnak a megnemtapadt embrióknak. Megpróbálom, veszíteni nem veszítek vele semmit...

Kedves Pacák!
Hiányoztok... A hit, tudat (?) hogy itt vagytok velem bevallom őszintén életem eddigi legboldogabb és legijesztőbb érzése volt. Az a 2 hét, míg csendben hittem benne, hogy ez velünk ilyen egyszerűen megtörténhetett az... itt azt akartam írni, hogy a legboldogabb, de nem. A legbizonytalanabb inkább. Inkább abban a pillanatban, amikor belém költöztetek és amikor rá 11 napra közölték, hogy velem is maradtatok, abban a pár pillanatban őszintén boldog voltam. Valami olyan boldogság szállt meg, mint addig soha.
Elneveztünk benneteket. Bogyókák. Majd az uh apró foltjai alapján Pacák lettetek. Neveket kerestünk nektek, ovin gondolkodtunk, majd elmegyek terhesjógára, csinos kismamaruhákat nézegettem. Mindezt nagyon nagyon csendben.
 Vártunk rátok... Apa szülinapi ajándékának szántalak titeket. Ő is annyira vár(t) titeket. Megszakad a szívem érte...
 Várni fogunk rátok ezután is... Most valamiért úgy gondoltátok, hogy most még nem akartok jönni. Talán külön hónapot akartok szülinapnak, vagy a horoszkóp nem tetszett :)
 Szerettelek titeket, szeretni foglak titeket... Ha eddig bármi apró fenntartásom is volt azzal kapcsolatban, hogy akarlak-e titeket, ezzel most mind elszáll. Annyira hiányoztok, olyan magányosnak és céltalannak érzem magam nélkületek. Nagyon várunk vissza titeket! Higgyétek el, hogy nagyon jó szüleitek lennénk!
 Sziasztok babák... Nagyon sajnálom, hogy így alakult. El sem tudom, mondani mennyire fáj.
Viszlát "tízeske", viszlát "nyolcaska" Soha nem fogunk Titeket elfelejteni. Soha...

Anya és Apa

A kezdet és a vég

Nem írtam, mert úgy éreztem erős vagyok. Menni fog ez nekünk, miért is ne menne. Csak kell egy kis segítség a méhecskének, hogy eljusson a virágig, de virággal minden rendben. Hisz nekem mindig minden sikerül, amit kitűztem célul.Sikeres vagyok, nem kérdés.
De kérdés. Szeptember közepén belevágtunk a stimuban, mindössze 11 nap kellett és 8 szép petesejttel lettem szegényebb/gazdagabb, majd 3 nap múlva a 8 gyönyörű embrió várt ránk. 8 és 10 sejtesek voltam. Gyönyörűek.Lazán vettem a beültit, lazán vettem az itthon töltött 10 napot. Nem feküdtem végig, jöttem-mentem, varrtam, eveztem. Utólag arra gondolok talán nem kellett volna. 11. napon mentünk az eredményért. Izgultam, mert semmi tünetem sem volt, izgultam, mert reggel pár csepp vér megjelent.Szörnyű volt az a pár óra várakozás... de ha tudtam volna, hogy az a pár óra még csak a kezdet a következő 3,5 hét őrlődése előtt.Sikerült, a véremből kimutatták a hcg-t. Bár határon van (46), de 90%, hogy sikerült. Egy kis tesztoszteron szuri, gél és boldog család leszünk míg meg nem halunk. 2 hét múlva röntgen. Aggódom. Tünet semmi, tesztek 6 napra is negatív. Végre a 7. napon a drágább teszt +-t mutat. Halvány de látom! :) No para, megy ez, csak lassabban. De olyan halvány... olyan halvány... erősebbnek kellene lennie, legalább a kontrollcsíkkal azonos. De nem erősödik. Tünet sehol. UH. Izgulok, rettegek, hogy közli mégsem sikerült. Felfekszem, nézi-nézi, kérdezi mennyi volt a hcg, van-e tünet... nem sikerült, nem fejlődik.Valahol sejtettem, de hinni akartam az ellenkezőjében. Másnap itthon HCG vérvétel. Az erdemény: 510. Fejlődik bent valami. Ismétlés 1 hét múlva. 1 hét őrlődés, talán mégis? Mégis van az Életnek ereje? Mégis... Vérvétel, az eredmény 800! Több, de nem elég. Méhenkívüli? Rohanás UHra. Jó helyen van, csak kicsike :) nagyon kicsike... Ismétlés 2 nap múlva. Reggel barnázás... Profi UH. 2 petezsák! :) De kicsik, nagyon kicsik (4-5mm) pedig már a 7. héten kellene lennünk... De hátha. Talán. Legyünk mi a kivételek! Miért is ne! Majd vér, hasgörcs... és a HCG szint is csökken. Ennyi volt. Pedig ott voltak, ketten is... Megzuhanunk... Ez velünk nem történhet meg. Ez nem történt meg... Miért miért MIÉRT? Miért nem maradtak ott, miért nem fészkelték be magukat jobban? Miért...
 De 2 dolgot meg kell tanulnunk. Nincs a miértekre mindig válasz és várni kell.
Azt hittem nem zuhanok mélyebbre, hisz már egyszer kimondták, hogy nem. Mertem újra hinni, mert nagyobbat úgy sem bukhatunk.
 Most itthon fekszem egyedül, fáj a hasam, sajnálom magam és csokit eszem.
Hogy folytatás mikor lesz? Nem tudom. Amikor lesz újra erőnk és hitünk.