Valahol azt olvastam, hogy az egyik terápián úgy dolgozzák fel a korai vetélést (?), hogy levelet írnak a megnemtapadt embrióknak. Megpróbálom, veszíteni nem veszítek vele semmit...
Kedves Pacák!
Hiányoztok... A hit, tudat (?) hogy itt vagytok velem bevallom őszintén életem eddigi legboldogabb és legijesztőbb érzése volt. Az a 2 hét, míg csendben hittem benne, hogy ez velünk ilyen egyszerűen megtörténhetett az... itt azt akartam írni, hogy a legboldogabb, de nem. A legbizonytalanabb inkább. Inkább abban a pillanatban, amikor belém költöztetek és amikor rá 11 napra közölték, hogy velem is maradtatok, abban a pár pillanatban őszintén boldog voltam. Valami olyan boldogság szállt meg, mint addig soha.
Elneveztünk benneteket. Bogyókák. Majd az uh apró foltjai alapján Pacák lettetek. Neveket kerestünk nektek, ovin gondolkodtunk, majd elmegyek terhesjógára, csinos kismamaruhákat nézegettem. Mindezt nagyon nagyon csendben.
Vártunk rátok... Apa szülinapi ajándékának szántalak titeket. Ő is annyira vár(t) titeket. Megszakad a szívem érte...
Várni fogunk rátok ezután is... Most valamiért úgy gondoltátok, hogy most még nem akartok jönni. Talán külön hónapot akartok szülinapnak, vagy a horoszkóp nem tetszett :)
Szerettelek titeket, szeretni foglak titeket... Ha eddig bármi apró fenntartásom is volt azzal kapcsolatban, hogy akarlak-e titeket, ezzel most mind elszáll. Annyira hiányoztok, olyan magányosnak és céltalannak érzem magam nélkületek. Nagyon várunk vissza titeket! Higgyétek el, hogy nagyon jó szüleitek lennénk!
Sziasztok babák... Nagyon sajnálom, hogy így alakult. El sem tudom, mondani mennyire fáj.
Viszlát "tízeske", viszlát "nyolcaska" Soha nem fogunk Titeket elfelejteni. Soha...
Anya és Apa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése