Az ítélet jogerőre emelkedett: lombik

 No, megjött az eredmény. A németek erre mondják, hogy "jein", vagy is "ja" és "nein" is egyben. Esetünkben ez annyit jelent, hogy igaz 10szer annyi katona van, akik sokkal életrevalóbbak mint elődjeik, de sajnos egy csatában annyit érnek, mint a magyar hadsereg az oroszok ellen. (de béna hasonlat :) ) A lényeg a lényeg, hogy mindenféle továbbküldés, vizsgálat, plusz gyógyszer nélkül az azonnali lombik javasolt. Amit mi el is fogadunk.
 Fura, azt hittem rosszabbul fogom bírni. De az elmúlt félév alatt már annyit őrlődtem, sírtam, emésztettem magam, dühöngtem hogy miért pont velünk, hogy számomra ez a diagnózis inkább megnyugvást hozott mint kiborulást. Ez van, el kell fogadni és csinálni. Talán várhatnánk még évekig, kipróbálhatnánk mindent a talpmasszázstól kezdve a teákon át és bizakodhatnánk hónapról hónapra, hogy az az egy ami kell, az bizony eljut odáig. De őszintén, nekem se kedvem se erőm nincs évekig hiába reménykedni. Inkább szúrom magam hormonokkal és esek át kellemetlen vizsgálatokon, mint hogy várjunk, megöregedjünk és kifáradjunk benne. Szerencsére fiatalok vagyunk és ezt a jolly jokert ki is akarjuk használni.
 Nem sokan tudják a környezetünkben, hogy mi zajlik most velünk. Magam elé bámulva válaszolom, hogy a gyűlölt "mikorleszgyerek" kérdésre, hogy egyenlőre még nem tervezzük. Utálom ezt hazudni. Legszívesebben a képükbe vágnám, hogy meddő pár vagyunk és lombik kezeléseken kell átesnünk, hogy lehessen gyerekünk és ha minden a tervek szerint ment volna, akkor már itt lenne mellettünk egy piciny emberke. Biztos megfagyna az igazságtól a hangulat. De nem mondjuk. Pedig egyszer el fog pattanni a húr... De
1./ semmi köze hozzá pláne idegen embereknek!
2./ még ha minden rendben is lenne, se mondanám azt, hogy most ovulálok és beleadunk anyait apait ilyen és ilyen pózban.
 Tudom, hogy aki ezeket a mélységeket megéli, az nem kérdez ilyet. Valószínű én is ilyen voltam korábban. Azóta viszont soha senkitől nem kérdezem meg...

Most még nem tudom megmondani, hogy miért és hogyan, de valamiért biztosan megvan az oka, hogy ennek így kell lennie. Meglátásom szerint soha semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van. Majd évek múlva visszatekintve talán még örülni is fogok, hogy így alakult. Talán.