Az egész történetben a legnehezebb megtanulni várni. Várni az ovulációt, várni, hogy megjön-e, várni a dokikra, várni a vizsgálatra, várni a gyógyszer hatására, várni az eredményre...
... hát most megint várunk. MrX eredményére.
Őszintén. Nem hiszem, hogy sok minden változott. A kapott gyógyszert nem szedte teljesen végig a mellékhatások miatt, szerintem ugyanannyira stresszel mint korábban, és a kezdetben nagy lendületet vett sport-életmódváltás és a noalkohol is alábbhagyott. Csak abba nem gondol bele, hogy ha ez nem jön be, akkor "nekemesnek" a lombik indításához az orvosok. Ágyúval lövünk majd verébre...
Persze tudom, hogy a durva hangulatváltozásairól az a fránya hormonjai tehetnek, amelyek az egész okozói.
Igyekszem tartani magam előtte, hogy nehogy valamilyen formában is érezze, hogy ő a "bűnös", hogy nehogy kevésbé érezze magát férfinak emiatt. Igyekszem türelmes lenni és várni. Hisz ha ő várt rám annyi évet, hogy felnőjek a gyerekvállalás gondolatához, igazán megtehetem én is. Jobb, ha ő maga látja be a következő lépés szükségességét.
Szóval most várunk. Múlt hét csütörtökjén volt leadáson, 1 hetet mondtak. (Bár nem értem miért olyan sok idő ez) Örüljünk, hogy vagyunk, legyünk türelmesek és várjunk. Mintha ez olyan egyszerű lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése